Szevasz Topol!

How i met my GF

Két éve, egy nyári éjjelen, kábé éjfél fele értem a Gödörhöz. Azt hiszem, nem is volt megbeszélve, hogy találkozunk, de egyszer csak feltűnt előttem a ha jól emléxem spicces GERgŐ barátom, aki sietve közölte, hogy futnunk kell valami elszaladt lány után (azt hiszem, GERgŐ akkortájt diszkréten kavargatott több lánnyal is, akik közül végül Noémi került ki győztesen). Utólértük; csak annyira emléxem, hogy magas volt, szoknyában és gyönyörű, hosszú, dús hajjal; nem sikerült maradásra bírni. Két évre rá ő lett a barátnőm.

Ő vett előbb észre engem. Mire nagy nehezen és (köszönhetően nekem, illetve legalábbis számomra) többször megismerkedtünk a december végi diáktüntetéseken, addigra én már állítólag nagyon tetszettem neki; hogy hol láthatott avagy hogyisvanez, az kizárt dolog mert nemtudjuk.

Ama decemberi végi hét hétfőjén egymáshoz közel ültünk az szfe-s hallgatói fórumon a rádió után; megkínált sörrel és érdeklődően nézett; másnap este összefutottunk egy botrányos (halál;orgazmus) koncerten: nagyon részeg voltam, de én tudtam, hogy valahol már találkoztunk („asszem valami szakkolis”), csak azt nem, hogy tegnap. Vagy de? Szoknyában volt (ez többek között azért eksön, mert kifejezetten jól áll neki), csodaszép hajjal, és beszélgetni akart, beszélgettünk is kicsit – mentségemre legyen mondva, hogy akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni, és hogy kis túlzással „egy másik kislánnyal érkeztem” – aki azóta holvanazmár, illetve mostmár tudom, hogy sose volt ott bennem, mint az Ami. Merthogy így hívják a barátnőmet. (Ugye, milyen szép?)

Maga a koncert elég érdekesre sikeredett, az első szám után betiltotta a tulajdonos az erősítőjének használatát, én diszkrét tiltakozásom jeleként a falhoz basztam egy széket, és hátravonultam a backstagenek csúfolt tyúkketrec padlójára pihenni. Aztán kihívtak, hogy majd akkor talán szólhatunk vonalból, de az annyira, de annyira gyér volt, hogy kiakadtam – elküldtem mindenkit az anyjába; hogy akkor ez most mégis mi, meg miafasznak hívtak minket, ha nem is játszhatunk, mire jó ez az egész, és bassza meg az erősítőtulajdonos, hát mi a faszomon pengessek, és hogy miért nem konstruktívabb és mutatja meg, hogy hogyan férne bele neki mégis a játékom, meg mi baja volt egyáltalán stb.. A következő szám közben megrugdostam egy általam feldöntött dohányzóasztalt, és majdnem megvertem egy nálam kb két fejjel alacsonyabb szervezőt. (Én utólag kicsit szégyelltem magam a dühöm ilyetén kiengedéséért, de Szőcsbence szerint az volt a legjobb és valamiért mégis nagyon tetszett neki.) Ami azt mondja, hogy ő egész este tágra nyílt szemmel és tátott szájjal bámult engem, és rájött, hogy szeret.

Harmadnap, szerda: kb este 10-11 fele beszéltük rá egymást a Lacival, hogy minden zavaró tényezőnk ellenére mégis kinézünk a Szalay utcai hippi-tüntetőkhöz. Kb éjfél fele futhattunk be (érkezésemet az Index hírként közölte:)), kicsit fáradtan, szarokbele-hangulatban, ennek egyik attribútuma az volt, hogy következetesen „szexbombának” tituláltam az egyik kezemben tartott lábgép-dobozt (a másik kezemben egy olcsó sör volt). Laci elkezdett beszélgetni valami Gosztonyi által megismert csajjal, akinek mindenmindegy alapon nagyon szar vicceket toltunk gátlástalanul. Én két fertály óra után, kezemben a szexbombával kibattyogtam az éjszakaimhoz, ami hálistennek álruhában jött (ha az volt az egyáltalán), így végül mégis visszamentem a Szalay utcába, ahol végre harmadszor (vagy negyedszer) is megismerkedtem Amival, viszont most már úgy, hogy azt soha többé nem felejtem el.

Kiderült ugyanis, hogy ő nem csak szép, de egy nagyon jófej lány is, akit tök hasonló dolgok érdekelnek. Együtt, Laciékkal négyesben, de két párra oszolva indultunk el egy hosszú, éjszakai Blaháragyaloglásra; a mi párosunk olyan dolgokról (is) beszélgetett, mint a közösségfejlesztés- és –szervezés, Bosznia, illetve a török kávé.

Ez a beszélgetés, illetve az egész hangulata, hogy egy jót beszélgettem egy engem most már érdeklő lánnyal, nagy nyomot hagyott bennem. El is hívtam őt a közeljövőben ide-oda …

Folyt. Köv. 

1 éve jelent meg rólunk, a zenekarunkról az Index-videó.

Én akkor épp Ausztriában voltam; egy Bécshez közeli kisváros főterén próbáltam az akkori főnököm körtemuzsikáit eladni, nem túl sok sikerrel: kezdő tudásom nem ve(he)tte fel a versenyt a hőségriadóval, és a ténnyel, hogy ha zömmel nyugdíjasok az arratévedők – a körtemuzsika célközönsége a gyerekek (szüleinek pénztárcája). Pedig egy héttel előtte, Nyugat-Németországban mennyire más volt! Mindenki meglepetésére egy hosszú hétvége alatt egész szép bevételt muzsikáltam össze, pedig a hangszert az indulás napján próbál(hat)tam ki először. 

Nagyon sok élményemlék maradt meg onnan, az elsőről. A műszakok majdnem-hosszúak és csak kicsit fárasztóak voltak, de a bevétel és környék infrastruktúrája miatt minden este legálisan ehettem gyrost; sokat lehettem egyedül, sok kedves szót kaptam a német árusoktól; állítólagos Nyugatnemlátottságomra hivatkozva próbáltam biciklit kunyerálni egy kertesházaspártól, hogy bebiciklizhessek megnézni „egy igazi nyugati városközpont” (nem adták oda, pedig zálogot is adtam volna); végül besétáltam, mert sajnáltam a 2 eurót a buszjegyre, illetve nem tudtam, hogy beleférne-e; bent a főtéren németek és német-török nézték elkerítve, óriáskivetítőről a focivébé aktuális német meccsét; a gólnál megremegett a szomszédos környék, akkor még épp nem ott voltam, csak a szomszéd utcában; és hazafelé gyalog a külváros környékénél eléggé eltévedtem, végül éjjel egy sötét főút vizesárkában botorkáltam, zsebemben 1000 euróval. Az utsó este, a visszaúton felvettünk egy kollegát Wertheim városában, amihez fogható középkori hangulatú várost én sem előtte, sem azóta nem láttam; éjjel láttam egy elfutó patkányt egy benzinkút büféjénél.

A videó megjelenésének előestéjén a kempingben a fizetős netterminálon kerestem a videót, de akkor még épp nem volt fent; másnap reggel már nem volt rá időm.

Azért árultam épp körtemuzsikát (a meló amúgy egy sörfesztiválon talált rám), mert már megint épp akkor is átmenet volt: a gyerekotthon után, és az alapítványi adatrögzi előtt voltam, kölcsönökkel, tartozásokkal, nagyon-alkalmi melókkal.

Akkortájt kétszer is jártam Németben: bő egy hónappal előtte, amikor elstopoltam Amszterdamba; még odafelé, pont nem is annyira messzire a későbbi vásártól, esős, szeles naplemente volt, én már kezdtem kicsit aggódni, hogy hol fogok vajon aludni, amikor egy kihalt felhajtónál megállt nekem egy fiatal arabnémet nő; azt mondta, hogy életében először állt meg stoposnak, mert olyan szimpi voltam neki. Épp robogott egy másik helyre, a beteg anyukájához; arról beszélt, hogy ahol tudjuk, segítsük egymást, és hogy oly rövid és múlandó az élet, és hogy egyszer fent, egyszer lent; nagyon szépen mosolygott rám, tetszett neki a szövegem és a bátorságom, néha megérintette a térdem; nagyon szép fekete haja és csinos teste és gyönyörű, keleties arca, barna bőre volt; azt mondta, hogy most nem mehetünk együtt az anyukájához, de majd eljön Budapestre, és nálam fog aludni. Búcsúzáskor (elvitt engem egy vasútállomásra, hogy ne csövezzek/stopoljak éjjel stb.) adott nekem 30 eurót, egy doboz arany Marlborót, és egy Amszterdamig szóló vonatjegyet, a hátralévő kb 300 km-re.

Azóta néha kicsit úgy érzem, hogy én már jóértelemben véve előre kistopoltam magam az életemre, és hogy ha soha többet nem vesznek föl, már akkor is „pluszba’ vagyok”.

Írtam neki később smst a vásárból, de nem jelentkezett. Már nem is nagyon akarom megkeresni, pedig bizti vicces lesz majd, amikor összefutunk. Már csak a barátja szeretnék lenni.

Most már valaki más tetszik; a barátnőm az, akivel lassan fél éve járunk; nagyon varázslatos az egész. Fajsúlyos. Igazi. Összetartozás-érzet, meghittség.

Van pár közös számunk, amiket a kapcsolatunk bizonyos részein bevontunk a történetünkbe; nagyon szeretem ezeket a számokat; az első ilyen számot hallgattam meg vagy 10-szer egymás után az előbb (az első számunk, amit mutatott, és az egyetlen, amit még nem-összejőve mutatott); nagyon szeretem azt a számot. És most zaklatott vagyok kicsit, mert az elmúlt napokban feszült lett a viszonyunk, a hülyeségeim/veszekedéseim/faszságaim miatt.

(Megnézem az Index-videót, hátha erőt ad, mint régen. Amúgy sokan szerették azt a videót; én is, minden hibája ellenére.)

http://www.youtube.com/watch?v=xJ1XalSmHmQ